2017. június 11., vasárnap

Öt perces egészséges fagyi

A héten találkoztam egy fantasztikus HR szakemberrel, aki elvégezte a grafológiai elemzésemet, ami a mentális képességeimtől az érzelmi életemen át egészen a munkához fűződő viszonyomig minden területen betalált! Többek között azt is megerősítette, hogy szeretem a gyors és kreatív dolgokat, így mégsem érzem annyira kínosnak, hogy most nem egy szuperbonyolult, összetett, különlegesen tálalt vagy komponált ételt hozok nektek.
Mert ez a maga egyszerűségében gyönyörű, és valóban 5 perces mutatvány.

Hozzávalók: banán, eper. Ennyi!

Még korábban vettem egy nagy csokor banánt, amit héjától megfosztva, kisebb darabokra tördelve egy zacskóban lemélyhűtöttem. Ehhez pár nappal később érkezett egy nagy doboz eper, amit a kirándulgatásaim miatt nem tudtam volna frissen megenni, kidobni pedig sajnáltam volna.

Most hétvégén már igazi nyári meleg volt, fogtam hát a botmixeremet és a végére szerelhető aprítóedényt (de sima turmixgép is tökéletesen megfelel), beledobtam pár darabka banánt és három szem epret. Addig pürésítettem, amíg fagyi állagúvá össze nem állt.

Először még túl fagyottak voltak a gyümölcsök, ezért morzsa állagú lett, de miután vártam egy kicsit és kezdtek olvadozni, újra átpörgettem az aprítólapátokkal, és voilà!

Hideg, hűsítő, krémes, hozzáadott cukor és egyéb adalékoktól mentes, glutén és laktózmentes bűnmentes élvezet. :)





2017. június 3., szombat

Ha hív a távol-kelet

Sokat visszhangoznak egy barátnőm szavai a fejemben a mai napig, aki egyszer úgy fogalmazott, hogy míg neki elég ha van tengerpart, medence és napsütés, ha utazik valahova, addig én magamba akarom szívni az adott ország kultúráját, ráhangolódni az ott élőkre és átérezni mindent, ami velük és a tájjal, flórával-faunával kapcsolatos. Igaza lehet, bár ez eddig nem volt bennem tudatos.

Már van vagy 15 éve, hogy Ausztráliában töltöttem egy évet, ami egész életemre meghatározó élménnyé vált. Ezen kívül csak európai országokban jártam még, és a nemrég megszületett bakancslistámon az utazás, új helyek felfedezése is előkelő helyen szerepel. És úgy tűnik, tényleg csak kívánnom kellett. Az idei évre egy hosszúhétvégés városlátogatást és egy olyan tengerparti nyaralást kívántam magamnak, ami valódi kikapcsolódás tengerrel, pálmafákkal és sok napsütéssel.

Jajj de messze még a november! Ugyanis egy előfoglalási akció keretében sikerült a Thaiföldhöz tartozó Phuket szigetére jó áron repülőjegyet foglalnom. Kis böngészés a neten, és már a szállás és programok is megvoltak. Lesz elefántolás, nagy Buddha templomok, dzsungel-mangrove és vízesések túra és egy egész napos hajós kirándulás a Phi-phi szigetekre. James Bond most kimaradni látszik, de a Part című film forgatási helye meglesz! :)



Nem is bizonyíthatta volna számomra annál jobban ennek az utazásnak a sorsszerűségét, mint amikor a foglalás után egy héttel jött a telefonhívás, és meginvitáltak a budapesti Marriott új thai étlapjának bemutatójára. Sajnos nem gasztroblogger minőségemben, de így is megtisztelő volt a vendégük lenni a thai nagykövet társaságában.

Itthon én még csak a Parázs bisztró ízeit ismerem (egyik kedvenc helyem), ezért kíváncsian vártam, hogy egy impozáns szállodában mire számíthatok majd.

Amióta lefoglaltam az utat (csak hogy ne okozzak a fent emlegetett barátnőmnek csalódást) minden este több videót megnézek a youtube-on, ahol különböző videobloggerek számolnak be Phuket-en töltött nyaralásukról, a feltétlenül megnézendő helyektől kezdve a mire figyeljünk oda dolgokon át egészen az alapvető thai kifejezésekig. És hát nem én lennék, ha nem kattantam volna rá különösen két csatornára, akik az ételekkel foglalkoznak.

Az egyikük DarrenB, aki egy ausztrál fickó, kiköltözött Thaiföldre és thai feleségével és kislányával gyakran járják a különböző piacokat street food-ért.



A másik vlogger a Migrationology.com-ot vezető Mark Wiens. A fickó attól fantasztikus, hogy az első falat étel (ami többnyire ízlik neki) olyan reakciót vált ki belőle, amin mindig hangosan nevetek. A szeme elkerekedik, és erősen jobb dől az őt elöntő ízorgiáktól. Láttam már tőle nem 45 fokos, hanem csak 20 fokos bedőlést is, az biztos csak fele annyira volt mennyei. :)
Egy szivárvány rákos videót választottam tőle nektek.



Na de jöjjön a kis képes beszámolóm a Marriott thai vacsorájáról.

Az estet megnyitja a szálloda igazgatója és fő séfje

Marha gombákkal és zsenge borsóval

Kacsa bambuszrüggyel és zöldbabbal

Frissen készült a pad thai tészta  látványkonyhában

Tavaszi tekercs és zöldségtempurák, hozzájuk voltak isteni mártogatósok

Előételek pultja

Ez volt az egyik kedvencem: mangós ráksaláta egy fél kókuszdióba töltve

Rizstésztás hideg tenger gyümölcsei saláta

Tápióka puding banánkrémmel a tetején

A másik kedvencem az estéről: chilis csokoládé-mousse

Előételek egy tényáron

Desszertek: licsi, sárkánygyümölcs, ananász, tápióka puding és a mennyei csokihab




2017. május 27., szombat

Tömöm a söttömit

Sokszor szidjuk a közösségi médiát, hogy álszent, butít és depresszióba dönt, de vannak pillanatok, amikor mégis hasznosnak bizonyul. Talán erre is igaz az 'arany középút' szabály, mint annyi másra az életben. Én is sok örömteli momentumot tudhatok magaménak általa, kezdve a Nosalty kiemelt gasztoblogger cikkétől, stand-up jegy-nyereményen át még sok-sok mindent.
De exek után tilos kémkedni, hacsak nem az új profilkép láttán szeretnénk kiábrándulni. :)

Nos, nemrég az Ínyenc Kredenc közösségének köszönhetően (ahol nemrég egy tengeri halas főzőbemutatón jártam) hozzájutottam egy darab 18 hónapig érlelt mimolette sajthoz. Sára, az egyik alapító személyesen hozta nekem házhoz, és a teraszomon a napellenző alatt bodzaszörpöt szürcsölgetve nagyon jót beszélgettünk, egymásban sok közös pontot felfedezve, miközben sütött a nap, a madarak csicseregtek. 




Bevallom, én sem tudtam sokat a mimolette sajtról, de ez az inger, amit a sajt-nyeremény okozott, újabb kreatívkodást váltott ki belőlem, így hát kicsit utánajártam.

Először mondom a kevésbé guszti részletet: ez egy atka-sajt, vagyis kis kukackák mászkálnak benne, ami az igazi különlegességét adja. Nyugalom, ez még a sajtkészítés során történik, az érlelés - és főleg az étkezés - során már hírük-hamvuk nincs. Csak a kis cuki járatkák a kéregben, amit hátrahagytak.




Szóval, a Napisajt bloggere szerint: "A Mimolette, másnéven Boule de Lille, tehéntejből készül, hagyományosan Franciaország északi részén, Lille tartományban, ahol az emberek a Francia nyelvet olyan tájszólással képesek beszélni, hogy az egyéb franciák számára szinte érthetetlen. Ezt hívják söttöminek, és aki látta az "Isten hozott az Isten háta mögött" című filmet, az tudja miről beszélek, a többieknek meg javasolt a megtekintése, mert tényleg szórakoztató."

Boule de Lille, mimolette, vagy söttömi - nekem aztán tökmindegy, mert megint gazdagabb lettem egy kis tudással, amit nemsokára követett az ízélmény is.

Először egy pár falatot kaptam be belőle, önmagában. Ahogy fokozatosan szoba-hőmérsékletűvé vált, úgy bújtak elő belőle egyre mélyebb és sejtelmesebb ízek. Valahol a cheddar, ementáli és parmezán köré helyezném el, ha szemléltetni kellene. Picit édeskés, sós, félkemény sajt.

A fiatal érlelésű 3 hónapos, öregnek 12 hónapostól számít, 24 hónap után pedig extra öreg. Az én kóstolóm tehát egy jól megérett ritkaság volt.

Aztán a következő estebédet készítettem belőle:


Mimolette tojás variációkban: sajtos-bazsalikomos buggyantott tojás, korianderes-sajtos tojáslepény

Először a reszelő nagy lyukú részén megreszeltem a sajtot, aztán a kétféle tojás elkészítésének láttam.

A tojáslepényhez felvertem két tojást, kapott sok frissen őrölt borsot és egy kevés frissen aprított koriander zöldet. Ebbe jött sok sajt. Olajat hevítettem egy kisebb serpenyőben, és a keveréket közepesnél kisebb lángon kevergetés nélkül lepénnyé sütöttem, amíg az alja kicsit ropogós barnára nem sült.
Ez került fel a tányér rukkolával és lila újhagymával bélelt oldalára.




A buggyantott tojáshoz szétválasztottam a fehérjét a sárgájától, utóbbit a héjában hagytam pihenni, amíg a fehérjét elkevertem két levélke friss, aprított bazsalikommal és egy nagy csipet mimolette-el.
Egy kávéscsészét kibéleltem fóliával, amit megkentem olvasztott vajjal. Ebbe jött egy kis fehérje-massza, majd a sárgáját beültettem középre, amit befedtem a maradék fehérjével. Zsinórral megkötöttem a száját és gőzölgően forró vízbe helyeztem. Pár perc múlva a zsinórral kihúztam a vízfürdőből, kibontottam a fóliából és retek-csírákra ültettem.





2017. március 29., szerda

A Téka asztala 2. rész

Szóval A Viku... Ez a nő!!?? Vannak vicces lányok a környezetemben, de ő mindegyiket felülmúlja. Nyers, ön-ironikus, fájóan őszinte humora rávilágít világunk problémáira, főleg a fiatal, magyar szingli lányok keserves társkeresésére. 


És ő megcsinálta! Bihari Viktória nem elég, hogy évekig sikeres blogot vezetett, amit édesapja világhírű beszólásaival tett ha lehet még színesebbé, hanem filmet is készítettek a blogjából. Az ő életéből. Amiben ráadásul ő a főszereplő. Le a kalappal, komolyan! Sokaknak az is nehézséget okoz, hogy a saját életében főszereplő legyen.

Ezt úgy éreztem, meg kell nézzem, hogy ezáltal is támogatásom fejezzem ki, hogy kis országunkban kis ember álma is valóra válhat, hogy emeljük ki nemzetünk tehetséges tagjait, hogy igenis igaza van abban, hogy elkorcsosultak a férfiak, a társkeresés adott elérhető formái pedig rombolják az önbizalmat, főleg egy művelt, ésszel megáldott, nyugati kultúrák nézetei szerint manapság nem szépnek ítélt és molett  nő számára, aki maga is keresi a helyét, az értékeit. 

Erről szól a Tékasztorik című film. Az átlag magyar nőről. Ami amúgy még vicces is, de tényleg. Azért ne vájatok valami pörgős amerikai vígjátékot, hiszen ez pont a magyar valóról szól. És mégsem unalmas, pedig néhány kisebb jelenetet leszámítva a videotékában játszódik, ahol Viku dolgozik és mellette unalmában társkeres és blogot ír, illetve az otthonában és édesapja autószerelő műhelyében, ahol felbukkan egy eredeti Delorian is.




Az apa szerepére a zseniális formáját hozó Csuja Imrét kérték fel, az anya pedig Görbe Nóra, alias "Linda", aki az én emlékezetemben még a nindzsa-sikító, budapesti háztetőn karatézó filigrán rendőrlányként él az emlékezetemben. Mennyit néztem ezt a sorozatot gyerekkoromban! Adózzunk is egy perc erejéig ennek az alkotásnak, és morzsoljunk el egy könnycseppet a nyugodt nyolcvanas évek emlékezetére.



A fentiekből könnyen összerakható, hogy a harmincas éveimnek én is a végét járom és ugyanúgy nem sikerült megtalálnom azonos értékrenddel rendelkező társamat, mint neki. Ha azóta ez változott a filmnek, a sikernek, vagy az általa tartott írókurzusnak vagy bármilyen egyéb nem várt körülménynek köszönhetően, akkor az csak külön öröm számomra és innen is sokáig tartó boldogságot kívánok!

Mindig is egy dolgot tartottam szem előtt: inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Ma már ez odáig fajult, hogy nemhogy udvarolni, de tisztelettudóan köszönni sem tudó egyedekbe botlom. Viszont vannak meleg barátaim, akiket imádok, és akik például szinte egyedül voltak azzal, hogy boldog nőnapot kívántak, sőt egyiküktől még virágot is kaptam. Tehát ha lennének is igények részemről, odáig el se jutunk, mert az első öt percben leírja magát az illető. Az internet pedig egy külön műfaj. Ott aztán a totál betegek színe-java van felsorakoztatva.

Eszembe jut egy vicces kép egy közösségi portálról: "Azért jó, hogy húsz évesen férjhez mész és gyereket szülsz, hogy aztán harminc évesen elválj és tudd igazán élvezni az életet." Én ezt úgy látszik rögtön át is ugrottam és egyből az élvezet résznél tartok. De mindannyian tudjuk, akik hasonló cipőben járnak, hogy azért ez nem teljesen így van.

Addig is, annyi kéréssel fordulnék a most hím egyedeket nevelgető anyukákhoz: olyan férfiakat neveljenek belőlük, akiket ők is elképzeltek volna maguknak kislány korukban.


2017. március 26., vasárnap

A téka asztala 1. rész

Már nem mai történet, hogy egyik hétvégén úgy döntöttünk a barátnőmmel, hogy egy kis hétvégi kikapcsolódás keretében megnézzük az első magyar szinglifilmet, és mivel a vetítési idő - mozi lokáció páros szerencsésen úgy hozta, egy kalap alatt kipróbálhattam a legújabb menő kajáldát is, Wolf András Séf Asztalát.

De haladjunk időrendi sorrendben.

Szégyen szemre, de nekem Wolf András neve eddig nem sokat mondott, de mivel eltekintve néhány tévés szerepléstől, kerüli a ma divatosnak számító gasztrocelebséget, máris szimpatikus volt
számomra az úriember. Kicsit utánanéztem hát, mit lehet róla tudni. Édesapja nyomdokait követve, gyerekkora óta rajong a gasztronómiáért. Minőségi alapanyagok, a tradicionális magyar konyha megújítása az ismérve. A Salon étterem és a New York kávéház séfje.
Mielőtt megnyitották volna a Séf Asztalát, The Market néven részt vett egy másik, főként barbecue ételkínálatra alapuló étterem kialakításában is, ami a BRKLYN nevű szórakozóhelyből nőtte ki magát. Itt pedig egy Dining Guide által készített interjú olvasható vele.

Először számomra is furcsán hangzott, hogy minőségi ételt akar valaki kínálni a legforgalmasabb budapesti pláza gyorsbüféi sorában, valahol a gyros-os és a thai (-nak csúfolt) kifőzdék körül. De aztán rövidesen ujjongani kezdtem, hogy végre VALAKI, aki ki akarja menteni a jó magyar ebédszünetelő munkásnépet és (mint az én esetemben is történt) mozi előtt megéhezőket a "nemzetközi" gyorsak egyre süppedő színvonal-mocsarából.

A hely az adottságokhoz képest szép, a fémvázú fa asztalok és ülőkék puritánsága épp annyira illeszkedik a pláza hangulatába, mint amennyire ki is emelkedik belőle. A két pénztáros még kicsit elveszett volt, de az étlap annyira egyszerű, hogy bárki egy perc alatt kiismeri magát rajta. Egy: van rántott hús, olyan husiból és méretben, amiben szeretnéd. Kettő: van kolbász, amiben HÚS van és különleges ízpárosítások. És vannak újratölthető szószok, pár saláta és limonádé. Ennyi. Ja és ha még valaki éhes maradt volna, ehet nudlit (mennyire cuki ez a szó, nem?!), választható lekvárokkal, magokkal. Nem kell ide csicsamicsa kéremszépen. Kigyullad a sorszámod és már át is veheted a papírtálcán pihenő finomságokat. Ja, és megtudtam mitől ropog mindig a rántott hús bundája, és nem csak a panko morzsától... De ez maradjon titok!


Ecetes-hagymás burgonyasaláta ropogós sülthagymával (nekem ez kicsit sok volt rajta), kis adag borjú és édes-chili szósz, az a jó féle házi, benne citrusokkal. 
Értékelés:
Az ízek harmóniában voltak, az állagok puhák és ropogósak és mindkettő csak ott ahol kellett. 10-ből 9 pontot adok, mert kicsit megszaladt tényleg az a sülthagyma (ami szerintem nem házi készítésű volt) és volt egy kis rágós rész a húsomban. De ne volt olajos, a krumpli nyálcsorgató volt, a bodzaszörp korrekt. A legfurcsább mégis, hogy a szósz maradt meg bennem, ami első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő a furcsa színével és darabosságával. Mert teljesen nem erre az ízélményre számítottam, amikor megrendeltem és főleg, amikor ránéztem. Friss, üdítő, enyhén édes és lágyan melengeti az ember nyelvét a chili.

Legközelebb folytatom a sztorit a Tékával!



2017. március 16., csütörtök

Főzni: Szívvel - Lélekkel

Hosszú idő telt el. Több, mint egy éve nem írtam itt a Kama Suflé blogon bejegyzést. Miért? Röviden és tömören: az Élet. Lakásügyek, új munkahely. 
Sok iparág és sokféle betöltött pozíció után sikerült egy multinál kommunikációs területen elhelyezkednem. Az események szervezése, lebonyolítása és adminisztrációs feladatokon túl a belső kommunikáció és ennek révén a dolgozói elkötelezettség növelése számos olyan új kihívás elé állított és állít folyamatosan, amely minden elképzelhető módon leköti a kreativitásomat, alkotói vágyamat. De ez így van jól. Örömmel tölt el, hogy minden nap lehetőségem van rá, hogy valami hasznosat, emberközpontút alkothassak, vagy vegyek benne részt. Főleg, hogy ebben nagy szerepe van a sokszínűségnek, elfogadásnak és a jótékonykodásnak.

Bármennyire hirdettem szűkebb körben, hogy emiatt talán a gasztroblogger időszakomnak vége, úgy tűnik a gasztronómia világa mégsem ereszt. :) Ha bármikor olyan eseményen vettem részt, vagy próbáltam ki új dolgokat, nem szűnt meg a késztetés, hogy erről a blogomban is beszámoljak. Csak az a fránya idő... Biztos nem vagyok egyedül azzal a gonddal, hogy jó lenne, ha egy nap 24 óra helyett legalább 30-ból állna, és fogadom, beérném ugyanúgy 6-7 óra alvással!

Tegnap egy olyan rendezvényen lehettem a másik 12 szerencsés között, amit nem hagyatok megosztatlanul. Talán ez lesz a vízválasztó, a kellő utolsó lökés, hogy folytassam, amibe közel négy éve belevágtam.

Egy kedves ismerősöm, Lukács Péter főzőbemutatóján jártam, aminek a központi témája a tenger halai és gyümölcsei voltak. A kis érdi házban, ahova az általa alapított Ínyenc Kredenc nevű bevásárlóközösség átvevő helyét is kialakították, a polcokon ott sorakoztak mellettünk a különleges francia, thai és olasz alapanyagok, zöldségek, gyümölcsök, házi lekvárok és szörpök. Az este vége felé pedig befutott a francia szállítmány is, friss bébicsirkével, díjnyertes tejjel és sajtkülönlegességekkel, amikből gyorsan kóstolót is kaptunk.

Péter hobbi-szakácsból először ismert gasztoblogger lett, majd egy tévés főzőverseny döntője után számos budapesti és vidéki éttermet megjárt. Mindig is elismeréssel adóztam a különleges, itthon nem megszokott alapanyagok és az ázsiai konyha területén szerzett ismeretei előtt, és úgy érzem lelki társra leltem a hagyományok és a minőséghez való ragaszkodásunk mellett az összetevők szabad művészi felhasználásában is.

A több, mint négy órás esemény folyamán, Péter főzés közben folyamatosan mesélt az elkészítési módokról, technikákról, az alapanyagokról, lenyűgözött, hogy egyszerűen mekkora elméleti és gyakorlati háttér áll mögötte. És ez még csak a tengeri halak témának egy kis szelete volt!

A kis adagú fogások bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy minden ízt, textúrát megtapasztaljunk, és a 10-12 halas és zöldséges fogás után cseppet sem maradtunk éhesek.

Nézzük is, mi volt terítéken:


A Konyhafőnök mesél.

Puha-páncélú kék úszórák, a háttérben bambuszrügy és lótuszgyökér.

Chili, citromfű,kapor, fokhagymaszár és bambuszrügy.

Thai ihletésű kókusztejes halleves, mellé a Pataki cukrászda fantasztikus rusztikus kenyerén friss tőkehalikra krém.

A mester és tanítványai :)


Tőkehal (amiben az ikrák voltak) pil pil. Egy különleges, alacsony hőmérsékleten, olívaolajban történő elkészítési technikával.

A halsütésből visszamaradt olívaolaj önmagával történő besűrítése.

Íme a kész mártás a halra. Csak olívaolaj és a halból kifőtt kollagén.

A tőkehal megtálalva, az olívás mártással és pirított kifliburgonyával.


A következő készülő fogás salátája: tofu-bőr répával.

A kék úszórák már a serpenyőben hevül friss fűszerekkel és paradicsommal.

És íme: a kapros rák a tofu-bőr salátával.

Humbold kalmár saláta ropogós zöldségekkel.

A kalmár puha és omlós, a zöldségek frissítően roppanósak.

Lótuszgyökérből és tintahalcsíkokból készül valami.

Csípős-fűszeres sertéshússal méghozzá.

Készül mellé a basmati rizs és a hirtelen megfuttatott fokhagymaszár.

Íme a fűszeres sertéshússal készült lótuszgyökeres tintahal.

Minden fogás között odagyűltünk.

Lila édesburgonyából készült üvegtészta.

Mennyei saláta lett belőle csírákkal, friss koriander zölddel.

Amit emellé a bambuszrügyes rák-tempura mellé fogyasztottunk.

Aranydurbincs egészben sütve.

Mellé mentás-lilahagymás almasaláta készült, és rajta a francia sajtkóstoló.

A desszertet már itthon fogyasztottam el, mert sietnem kellett, de köszönöm Sára, a háziasszonyunk figyelmességét, hogy a kókusztejből készült panna cottám becsomagolta! Különleges volt alatta a fekete-szezámból készült krém.

Köszönöm ezt a fantasztikus élményt és már most várom a következő bemutatót, hogy újabb ízekkel, tudással és élményekkel gazdagodjak!




2016. január 9., szombat

Jég és borvirág - Forraltboros kalandozások idén is

Azt hiszem, stílszerű a visszatérésem a blogoláshoz (hogy időközben mi történt, arról majd egy másik posztban), egy tudósítással az idei év első gasztrofesztiváljáról, a Jégvirágtól borvirágig elnevezésű forraltbor fesztiválról, ami a Monori Borút Egyesület megrendezésében idén 6. alkalommal szórakoztatta az idelátogató kicsiket és nagyokat. Én már ötödik alkalommal veszek részt rajta, és még mindig nem tudom megunni.
A tavalyi beszámolóm ITT olvasható.

Reggel ónos eső, jégpáncél várt kint, de ez mit sem szegte kedvemet. Gyors készülődés után suhantam is a barátnőmért, majd röpke 40 perc múlva már Monoron találtuk magunkat. Alighogy a fesztivál bejáratához értünk, azonnal ismerős fogadott, egy volt kolléganőm személyében. Később is többször futottunk össze rég nem látott barátokkal, de a helyi vendéglátók is felcsillanó arccal üdvözöltek.

Talán a kezdeti rossz időjárásnak, permetező esőnek, szélnek és nulla fok körüli hőmérsékletnek volt köszönhető, hogy a 11 órás nyitás után még nem sokan tették tiszteletüket. Mi ennek felettébb örültünk, ezáltal ugyanis kicsit visszatért az első forraltbor fesztiválok családi hangulata.
Ismét sokat nevettünk, különleges és hagyományos ételeket ettünk, külömböző forraltbor variációkat ittunk.
A szervezés kiváló volt, úgy tűnik mostanra ért be teljesen a rendezvény.

De lássuk is, mi volt terítéken:
Érkezünk a bejárthoz

Kezdjük jól a reggelt, házi disznóságokkal.

Mi szem-szájnak jó falat.

Frissen sült vér, vese-velő, ez a hely így nekem nyerő.




Gluténmentes tésztasaláta tilápia halfilével. 10 pont!

Tökéletesre sikerült a marhapörkölt.

Együtt a legjobb.

Elbújtunk az eső elől.


Aranygaluskák sorakoznak.

Tepertős pogi minden mennyiségben.

A nap sztárja nálam ez a juhtúrós sztrapacska volt.

Hangulatos a táj a ködbe vesző fákkal.









Kapros-tejsznes halragu.

A halragu zöldséges kuszkusz ágyon pihen.


Idén először szerepelt ez a kis lángos-sütöde, de van ám benne egy kis csavar.

Lángos - kicsit másképp.

Lángos rudak sajtos-pörcös és fahéjas-szilvás változatban.


Igyekeztek szórni az utakat, de még így is csúszkált a bakancsom a jégpáncélon.

Mini szürkemarha burger házi szósszal, sajttal, zöldségekkel.




Vargabéles új köntösben.

Ez volt nálam a másik csúcs a napban. Kacsamájhab unikumos lilahagyma-lekvárral.

A mangós-lime-os fehér forraltbor mellett ez a gazdagon erdei gyümölcsös verzió volt még a kedvencem.


Zsírosdeszka.

A legszebb présház díj nyertese nálam ez a házikó lenne.

Enyhén csípős slambuc. Vagyis öhöm :)

A teljes kínálat itt olvasható.