2017. március 29., szerda

A Téka asztala 2. rész

Szóval A Viku... Ez a nő!!?? Vannak vicces lányok a környezetemben, de ő mindegyiket felülmúlja. Nyers, ön-ironikus, fájóan őszinte humora rávilágít világunk problémáira, főleg a fiatal, magyar szingli lányok keserves társkeresésére. 


És ő megcsinálta! Bihari Viktória nem elég, hogy évekig sikeres blogot vezetett, amit édesapja világhírű beszólásaival tett ha lehet még színesebbé, hanem filmet is készítettek a blogjából. Az ő életéből. Amiben ráadásul ő a főszereplő. Le a kalappal, komolyan! Sokaknak az is nehézséget okoz, hogy a saját életében főszereplő legyen.

Ezt úgy éreztem, meg kell nézzem, hogy ezáltal is támogatásom fejezzem ki, hogy kis országunkban kis ember álma is valóra válhat, hogy emeljük ki nemzetünk tehetséges tagjait, hogy igenis igaza van abban, hogy elkorcsosultak a férfiak, a társkeresés adott elérhető formái pedig rombolják az önbizalmat, főleg egy művelt, ésszel megáldott, nyugati kultúrák nézetei szerint manapság nem szépnek ítélt és molett  nő számára, aki maga is keresi a helyét, az értékeit. 

Erről szól a Tékasztorik című film. Az átlag magyar nőről. Ami amúgy még vicces is, de tényleg. Azért ne vájatok valami pörgős amerikai vígjátékot, hiszen ez pont a magyar valóról szól. És mégsem unalmas, pedig néhány kisebb jelenetet leszámítva a videotékában játszódik, ahol Viku dolgozik és mellette unalmában társkeres és blogot ír, illetve az otthonában és édesapja autószerelő műhelyében, ahol felbukkan egy eredeti Delorian is.




Az apa szerepére a zseniális formáját hozó Csuja Imrét kérték fel, az anya pedig Görbe Nóra, alias "Linda", aki az én emlékezetemben még a nindzsa-sikító, budapesti háztetőn karatézó filigrán rendőrlányként él az emlékezetemben. Mennyit néztem ezt a sorozatot gyerekkoromban! Adózzunk is egy perc erejéig ennek az alkotásnak, és morzsoljunk el egy könnycseppet a nyugodt nyolcvanas évek emlékezetére.



A fentiekből könnyen összerakható, hogy a harmincas éveimnek én is a végét járom és ugyanúgy nem sikerült megtalálnom azonos értékrenddel rendelkező társamat, mint neki. Ha azóta ez változott a filmnek, a sikernek, vagy az általa tartott írókurzusnak vagy bármilyen egyéb nem várt körülménynek köszönhetően, akkor az csak külön öröm számomra és innen is sokáig tartó boldogságot kívánok!

Mindig is egy dolgot tartottam szem előtt: inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Ma már ez odáig fajult, hogy nemhogy udvarolni, de tisztelettudóan köszönni sem tudó egyedekbe botlom. Viszont vannak meleg barátaim, akiket imádok, és akik például szinte egyedül voltak azzal, hogy boldog nőnapot kívántak, sőt egyiküktől még virágot is kaptam. Tehát ha lennének is igények részemről, odáig el se jutunk, mert az első öt percben leírja magát az illető. Az internet pedig egy külön műfaj. Ott aztán a totál betegek színe-java van felsorakoztatva.

Eszembe jut egy vicces kép egy közösségi portálról: "Azért jó, hogy húsz évesen férjhez mész és gyereket szülsz, hogy aztán harminc évesen elválj és tudd igazán élvezni az életet." Én ezt úgy látszik rögtön át is ugrottam és egyből az élvezet résznél tartok. De mindannyian tudjuk, akik hasonló cipőben járnak, hogy azért ez nem teljesen így van.

Addig is, annyi kéréssel fordulnék a most hím egyedeket nevelgető anyukákhoz: olyan férfiakat neveljenek belőlük, akiket ők is elképzeltek volna maguknak kislány korukban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése